Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Távolból, megint Balogh P. Ferenc, Kurír, 1998 május A közönyrõl is kellene beszélni végre. A közönyrõl, a vállrándításokról, a „na és?” csendesen ereszkedõ dallamáról, amit már nemcsak a kiskocsmákban és a piacok forgatagában lehet hallani, beszélni errõl a hömpölygõ masszáról, ami végigömlött az ország fõ és mellékútjain, s langymeleg dagonyává sárosodott néhány rövid esztendõ alatt. Errõl a kétféle országról kellene beszélnünk, melyben végérvényesen két nyelvet beszélünk, egyet a makrogazdaság szintjén, GDP-vel, országkockázati mutatókkal, brüsszeli értékelésekkel és tengerentúli szavazatok arányaival, melyben büszkén bólintunk az elsõ körre, a külföldi tõkebefektetések adataira, vigyázó szemünket a BUX indexen tartjuk, no lám, megint emelkedik. És beszélünk egy másikat, az ahhoz tartozó szótárakban azonban Brüsszel nem szerepel, a mozaikszavak feloldhatatlanok, mások öröme nem a miénk, miféle fellendülés, kérdezzük tehát, nem értjük miért baj, ha nem kapunk nyugtát, ha olcsóbban vesszük a csirkét, s nem tudjuk, kinek, mit és miért beszélnek esténként öltönyös urak a televízióban. Nem csodálkozunk, hogy Tribuszernét nem találja a rendõrség, és nem lepõdünk meg, amikor levelet ír a bíróságnak, nem kérdezzük meg, hogyan lehet az Agrobank ügyben kétféle ítéletet hozni, szemünk sem rezzen, ha hódmezõvásárhelyi polgármesterünk politikai röpiratnak titulálja az Állami Számvevõszék jegyzõkönyveit, Stadlert pedig azért sajnáljuk, mert néki nem voltak megfelelõ kapcsolatai. Beszélni kellene errõl az egyre mélyülõ szakadékról makro- és mikrogazdaság között, beszélni mindarról, amit életnek hívunk, asztalhoz ülni minél elõbb, kibeszélni a közönyt, mert bár nem mutatjuk, de szégyelljük, hogy távolból nézzük lassan már magunkat is, távolból, már megint. Balogh P. Ferenc Távolból, megint, Kurír, 1998 május